Az Aikido-ban a tanulás során megtanulnak a legkülönbözőbb helyzetekben győzedelmeskedni. Ez azt jelenti, hogy az Aikido mestere bármely helyzetben képes megőrizni szelleme tisztaságát, mentesnek lenni félelemtől, kishitűségtől.

Ennek előfeltétele a változatos gyakorlás.

Egy támadás sokféle lehet, nemcsak elölről jöhet, nemcsak egy embertől. Ennek megfelelően az Aikido több támadási alaphelyzetet használ. 

TACHI-WAZA a neve annak a pozíciónak, amikor a védő és a támadó egyaránt áll, így néznek szembe egymással. 

SUWARI-WAZA azt jelenti, mindkét fél japán ülésben van, így hajtja végre az uke a támadást, és a tori a technikákat. 

HANMIHANDACHI-WAZA az az alappozíció, amikor a támadó állva támad, a védekező fél viszont ülve védi azt valamilyen technikával. Ez a helyzet a védőtől biztos technikai tudást, magas szintű alkalmazkodóképességet igényel, ezért ez haladóanyag, kezdők nem találkoznak vele. 

SHIHO-WAZA egy olyan forma, amikor a védőt több (két-három) ellenfél támadja több irányból, gyors egymásutánban. A Shiho-wazaban mind a támadótechnika, mind a védő technikája megszabott, ettől nem szabad eltérni. A gyakorlat célja a többirányú, gyors reakció képességének kifejlesztése, s az egyes technikák ily módon való begyakorlása. 

JIYU-WAZA szabad gyakorlást jelent. Ez a Shiho-waza oly módon továbbfejlesztett változata, hogy egyedül a támadó technika kötött, a védekező fél ezt bármely (ismert) technikával védheti. A Jiyu-waza gyakorolható egy vagy több támadó ellen is. 

RANDORI – harcszerű küzdelem. Nincs kötött támadás és nincsen megszabott védőtechnika sem. A Randori gyakorlása a térlátást, a reakciógyorsaságot (az adott támadásra a legmegfelelőbb technika gyors alkalmazása), a taktikai érzéket (pl. a védő úgy helyezkedik, hogy támadói egymást zavarják), s a technikai biztonságot fejleszti. Csak magasabb szinten célszerű alkalmazni, mert egy tapasztalatlan tanulónál a kapkodás, az elnagyolt végrehajtás rögzüléséhez vezethet.

A Randori-nak két alapformája van. A KAKARI-GEIKO azt jelenti, hogy a támadók az előírásos támadásokkal (katatedori, shomenuchi, stb.) támadnak, s a védő is a vizsgaanyagban szereplő technikákat alkalmazza, természetesen a megfelelő gyorsasággal. Ezzel ellentétben a TANINZU-GEIKO olyan forma, amikor a támadók részére bármilyen támadás megengedett, s a védő bármilyen, az Aikido elvei szerint felépített technikával küzdhet ellenük. Ezt csak magas szinten álló, sokéves gyakorlattal rendelkező tanulók gyakorlolhatják, veszélyessége, és a nagy tudásigénye miatt. 

A gyakorlás, vizsgabemutatás történhet fegyveresen is, ezeknek is van saját rendszerük. Ezek az Aikido-ban használt japán alapfegyverek (kard, bot, kés) használatát és az ellenük való védekezést foglalják össze, ellentétben a TAIJUTSU-val, amely a puszta kézzel végrehajtott technikák összefoglaló neve. 

AIKI-KEN-nek nevezzük azt a művészetet, ami a kard helyes használatára tanít. Ennek gyakorlása azért is különösen fontos, mert szinte valamennyi Aikido-technika levezethető a kardvíváson keresztül. 

AIKI-JO vagy JO-WAZA az a rendszer, amely a JO (128 cm hosszú hagyományos japán fegyver, lándzsa vagy bot) használatának művészetét tartalmazza. Tanulása fontos, mert segít kialakítani az Aikido-ra jellemző könnyed, elegáns mozgást, a pontosságra tanít. 

TANTO-DORI a hagyományos japán kés, a tanto elleni védekezés gyakorlata. Hasznossága megmutatkozik a ma-ai (küzdőtávolság) helyes megválasztásának begyakorlásakor, s a fegyveres ellenféltől való félelem leküzdésében. 

BOKEN-WAZA az a technikai rendszer, amikor a gyakorlókarddal támadó ellenfelet puszta kézzel tesszük harcképtelenné. Ismert az a formája is, amikor mindkét félnél kard van, és a megfelelő pillanatban hajtunk végre egy pusztakezes technikát.  

JO-DORI az a gyakorlási-harci forma, amikor a JO-val támadó ellenfél ellen kell üres kézzel helytállni. A JO elnevezésű változat az, amikor a védekező fél kezében van a fegyver, és az azt megszerezni kívánó ellenfelet kell megdobni, leszorítani.