Számtalanszor elhangzott már a kifejezés: Aikido. De azon, hogy mit is jelent ez a három japán szó külön-külön, és mi az értelmük együtt, ritkán gondolkodunk el. Pedig a művészet megértéséhez ez elengedhetetlenül szükséges. Amikor Ueshiba mester létrehozta az Aikido-t, nem véletlenül nevezte el így. Ez az elnevezés magyarázza meg, miért több az Aikido egyszerű harci művészetnél, miért tár fel óriási lehetőségeket követői számára.

Ha lecsupaszítjuk az Aikido-t minden olyan dologtól, ami számunkra talán misztikus, érthetetlen, felesleges, egy olyan mozgásformát fogunk kapni, amely semmiben sem különbözik a többi hasonló harcművészettől. Miben is különbözne? Hiszen az ízületek csavarása, az ellenfél erejének felhasználása, a dobások, a kard, a bot forgatása nem ismeretlen azok számára, akik egy kevéssé is ismerik a japán harci művészetek nagy családját.

Tehát az Aikido nem lenne más, mint a számos japán Budo-művészet egyszerű szintézise? Ha csak ennyi volna, nem ragadná meg emberek százezreinek gondolatvilágát szerte a világon, nem beszélnének vele kapcsolatban oly sokat a Zenről, a meditációról, a kívülálló érdeklődők pedig az Aikido-mesterek fantasztikus képességeiről.

Az előzőekben leírtak csak annyiban jelentik az Aikido valódi tartalmát, mintha a jéghegy vízből kiálló csúcsára mutatva (amely a jéghegy teljes tömegének mindössze 10-15%-a) azt mondanánk: ez a jéghegy, semmi más! Először az a természetes, hogy a kezdő aikidós művészetének csak felszínes értékeit veszi észre, azokért lelkesedik. Ha azonban nem veszíti el érdeklődését, nem áll le a gyakorlással, hamarosan kezd rájönni, hol van, merre található az igazi kincs, melynek segítségével az önmagában (és minden emberben) rejtőző fantasztikus, hihetetlenül nagy lehetőséget megvalósíthatja.

Ehhez a végig önálló, személyes úthoz szeretnénk egy kis segítséget nyújtani, nem kérve azt, hogy bárki is feltétel nélkül elfogadja ezeket a gondolatokat, csak azt, hogy próbálja megközelíteni az értelmüket, és bátran, saját erejéből tegye meg az első, óvatos lépéseket az Aikido tiszta, valódi értékei felé.

AI jelentése: egyesülés, egység, harmónia, szeretet.
KI a szellem ereje, a megfoghatatlan, hatalmas energia.
DO azt jelenti: út, amelyet a művészet művelője követ; út az elmélyülés, a tökéletes harmónia megvalósítása felé.
AIKI azt jelenti: eggyé válni a KI-vel.

A KI létezése az európai ember számára talán nehezen elfogadható. Keleten (Kínában éppúgy, mint Japánban) azt vallják, hogy hajdan az ősidőkben volt az abszolút, a tökéletes Univerzum, és később, két ellentétes erő megjelenése (Yin és Yang) folytán ebből született a szilárd, viszonylagos világok sokasága. Az a harmónia, ami ezt az univerzumot áthatja, ami mindennek az alapja, mozgatja a KI.
El lehet képzelni úgy is, mint egy energiát, amely megtorpanás nélkül, folyamatosan áramlik a Világegyetemen keresztül. 
Az ember, minden állat és növény az Univerzum része, így része a KI áramlásának is. Az Aikido végső célja ezen áramlásnak a kihasználása, felhasználása a gyakorlatokban. Így megérthetjük, mit jelent az a kissé ködösnek tűnő gondolat, hogy az Aikido célja az Univerzummal való egyesülés. Hiszen ha fel tudom használni a Világegyetem rajtam keresztüláramló KI-jét, elmondhatom: amikor mozgok, az Univerzum velem mozog. Az Univerzum mozgása az én mozgásom, és viszont.

Természetesen ez a végső cél, amit csak évtizedeken át tartó gyakorlással, fogékony tanulással érhetünk el, és akkor is csak abban az esetben, ha tudatunkat képessé tesszük az Univerzum harmóniájának befogadására. Ez a nehéz, nem a gyakorlással töltött órák számát növelni.

Hogyan foghatunk hozzá ennek a megvalósításához?
Először magunkat kell megvizsgálnunk, megérteni néhány alapvető gondolatot. Az ember létét két összetevő alkotja: a szellem és a test. A legtöbb ember ezt a két részt teljesen külön kezeli, elhatárolja őket egymástól. Így is lehet gyakorolni az Aikido-t, de megvalósítani soha. Célunk kell, hogy legyen a szellem és a test tökéletes egyesítése, mind az Aikido-gyakorlatok végrehajtása közben, mind a hétköznapi életben. Az ember testi ereje lehet egészen nagy is – de eltörpül amellett az erő mellett, amit akkor tud kifejteni, ha összhangba hozza szellemét és testét. Tohei Koichi 9. danos mester, aki azt vallja, hogy az Aikido alapja és lényege a KI, négy fő szabályt fogalmazott meg a szellem és a test egyesítésére:

1. a „központ” megtartása,
2. teljes ellazulás
3. a súlypont lesüllyesztése
4. a KI kiterjesztése.

Ezek, noha érthetetlennek hangzanak, valójában egyszerű dolgok, bár megvalósításuk sok türelmet és gyakorlást igényel.
A „központ” a keleti értelmezés szerint az ember valódi középpontja, a SEIKA TANDEN. Ezt egyetlen pontként képzeljük el az alhasban, a köldök alatt kb. 5 centivel. A gyakorlatban az a lényeg, hogy folyamatosan érezzük, ott van testünk középpontja, koncentráljunk oda. Ily módon szellemünk megnyugszik, kiegyensúlyozottá válik. A test teljes ellazítása a helyesen gyakorolt Aikido egyik sarkalatos pontja. Egyetlen izmot sem szabad megfeszíteni, így próbálni nagyobb erőt kifejteni, mert az gátat vet szellemi energiánk felszabadításának, a mozgást pedig görcsössé, erőltetetté teszi. A súlypont süllyesztése a stabilitás miatt szükséges: amennyiben helyesen alkalmazzuk, testünk kimozdíthatatlan lesz, és a legnagyobb dobást is végtelenül biztosan állva hajthatjuk végre.
A KI kiterjesztése érdekes dolog. Hihetetlennek hangzik, pedig koncentrációval könnyen elérhető. Tudatosítani kell magunkban, hogy egy „folyékony erő” áramlik bennünk, végig a testünkön, és akkor pl. a kezünk úgy fog viselkedni, mint a tűzoltótömlő, amely üresen könnyen hajlik, de ha víz áramlik benne, meghajlíthatatlan. Mikor teszünk egy mozdulatot, arra kell összpontosítani, hogy a mozdulat csak látszólag szakad meg a kéz vagy láb megállításával – a KI nagy erővel terjed szét előrenyújtott kezünkből, s nincs erő, amely megállítaná.

És mikor valaki eljut oda, hogy ezt magában érzi, megvalósította azt, amit úgy neveznek: „A legyőzhetetlen AIKI”.