”Akik nem jól értesültek az Aikido igazi jellegét illetően, nem tartják azt másnak, mint egy régi vágású harcművészetnek. Igaz ugyan, hogy Uesiba Morihei (1886-1969), az Aikido megalapítója számos különböző tradicionális harcművészetet tanult, és az ott szerzett tapasztalatait felhasználta az Aikido technikák kialakításában. Mindazonáltal az Aikido jóval több, mint különféle harcművészetek összetétele.
Az Alapító ezt igen világossá tette: „Ez idáig a harcművészeti rendszerek sok fajtáját tanulmányoztam - Jagjú-rjú,Sintó-rjú, Kito-rjú, Daito-rjú,Sinkage-rjú stb. -, az Aikido azonban nem ezeknek a művészeteknek az összetétele. Minden Aiki-technikában a KI működik.”
Milyen a pontos természete a szellem eme filozófiájának? Egyszerűen kijelenthetjük, hogy a csalás, a szemfényvesztés vagy az ellenfelet legyőző nyers erő használatának kerülése. Olyan eszköz, amely segíti keresésünket az Úton, és lehetővé teszi, hogy jellemünket edzőtársainkkal kölcsönösen kielégítő módon fejlesszük. Az Úton való keresésünk során szükségünk van a testünk és az elménk egyesítésére azért, hogy összhangba hozzuk magunkat a világegyetem természetes rendjével, és ezután szabadon feleljünk bármely felbukkanó eshetőségre. Az Aikido olyan gyakorlási rendszer, amely kezünkbe adja az eszközt, hogy megtapasztaljuk ezt az állapotot.
Az Aikido mozdulatait azokból a gyökerekből kell megérteni, amelyek az egyetemes törvények mélyén rejlenek. Túl könnyen felejtjük el gyökereinket. Önzőségünkben elfelejtjük annak a függőségnek a finom egyensúlyát, ahogyan egy élet függ az összes többitől. Ez a budo lényege. Nem a harci technikák szűk köre, hanem az élet megóvásának művészete. A béke és a harmónia nem logikai játék. A valóság igazságát nem lehet megtapasztalni olyan szívvel amely tele van a győzelemre és vereségre vonatkozó kérdésekkel.
Uesiba Morihei azt mondta: „Az Aikidoban arra a tudatra van szükség, amely a világ minden népének békéjét szolgálja, nem pedig annak az embernek a tudatára, aki csak azért gyakorol, hogy erős legyen, és legyőzze ellenfelét. Ezért a technikákban való versengés nem az igazi budo. Az igazi budo nem ismeri a vereséget. Az, hogy sohasem vesztünk, azt jelenti, hogy sohasem harcolunk.”
Az Aikido alaptermészete meglehetősen különbözik a többi harcművészetétől. Annak ellenére, hogy az Aikido budo, harcművészet, valójában a hagyományos harci technikák továbbfejlesztése, amely a szellem magas szintű filozófiájával párosul. Olyan módszer, amely eggyé kovácsolja a testet és az elmét.
A ’harcművészet’ szakkifejezés említésekor sokan egy félelmetes, erőszakos személy képét varázsolják elő – és valóban van néhány úgynevezett ’harcművész’, aki ekként viselkedik. Ez a viselkedés azonban tisztán jelzi, hogy az illető nem igazán értette meg a budo jelentését. A túlzott erőszak igazából hiú dicsekvés, egy álarc, ami az önbizalom hiányát leplezi. Ezzel szemben az, aki valójában megértette a budot, meglehetősen nyugodt fellépésű, viselkedése pedig szelíd. Nagy becsben tartjuk azokat az aikidokákat, akik valójában megértették az Aikido lényegét. Ezek az emberek emelkedett szellemmel jönnek a dodzsoba, örömüket lelik abban, hogy másokat eldobnak vagy hogy őket dobják el, jó kis izzasztó munkával dolgoznak és emelkedett szellemmel távoznak. Ez a hozzáállás mély tapasztalaton alapul. Ha természetesen, elégedetten, kiegyensúlyozottan és szilárd középpontunk megtartásával gyakorlunk, szédítő mennyiségű ki-energia fejlődik. A ki-erő, amely természetesen tör elő, közvetlenül lehetővé teszi, hogy minden nap megtapasztaljuk az örömöt, az erőt, a szabadságot és a létezés rugalmasságát. Az igazi életerővel teli élet során bármilyen kihívással találkozhatunk, de alkalmazkodni is tudunk bármiféle előre nem látott eseményhez. Az Aikido gyakorlásával mindez lehetővé válik – az összhangra és alkalmazkodóképességre fektetett hangsúly a felelős az Aikido világméretű sikeréért.”
Sok más harcművész mesterrel ellentétben, akik hajlamosak voltak gondosan lefektetett törvényeket és szabályokat kialakítani edzőtermükben, Morihei nem szerette ezt a gyakorlatot és csak azt követelte meg, hogy tanítványai saját józan eszükre hallgassanak. Bár az Aikido egyre népszerűbbé vált, rangidős tanítványai azt kérték, hogy alakítsa ki az edzésekre vonatkozó irányelveket. „Úgy tűnik, változnak az idők- felelte mosolyogva Morihei, és előállt az ’Óvintézkedések az Aikido edzésekhez’ című szabályzattal:
„Az Aikido-technikák azonnali halált okozhatnak, ezért nélkülözhetetlen, hogy mindig figyeljünk az instruktor irányítására és ne kezdjünk erőfitogtatva versengeni.
Az Aikido olyan művészet, amelyben az ’egyet’ használjuk, hogy legyőzzük a ’sokat’. Eddz, hogy tudatában légy a négy vagy nyolc irányból érkező támadásoknak.
Mindig élettel telve és örömteli módon gyakorolj.
Az instruktor mindig csak egy kis részét közli a tanításnak. Csak szüntelen gyakorlással szerezheted meg a szükséges tapasztalatot, amivel ezek a titkok éltre kelthetők.
A mindennapi edzés az alapmozdulatokkal kezdődik, hogy túlterhelés nélkül erősítsük meg a testet. Megfelelően melegíts be, és nem fogsz félni a sérüléstől, még ha idősebb vagy is. Élvezd az edzést, és törekedj igazi céljának megértésére.
Az Aikido edzés célja, hogy pallérozzuk a testet és az elmét, és építsük jellemünket. A technikák átadása személyes alapon, embertől embernek történik; a technikákat nem lenne szabad válogatás nélkül elárulni külsősöknek, vagy gonosz célokra használni.”
Ha az Aikidoról elmondható, hogy meghatározható alakja van, akkor az valószínűleg a kör lehet. Uesiba mester kijelentette: „Az Aikido technikák körmozgásra épülnek, mivel a kör idézi elő a harmóniát és az összes ellentét megoldását.(…) A kör teret vesz körül, és ennek az ürességnek a tökéletes szabadsága teszi lehetővé, hogy a ki megszülessen.(…) A körön belül a világegyetem Ki-je áramlik a teremtés, az evolúció és a védelem folyamataiban.” A kör szelleme korlátlan számú technikát tartalmaz és hoz létre, mivel elfér benne a világegyetem összes Kije. A szellem köre a világegyetem egységével kezdődik és végződik. Amikor az élet folyamatai összekapcsolódnak a szellemmel, és az Aikiban megszületik a kör, alapelve a körön keresztül kiteljesedik. A kör titka az, hogy magának a tér középpontjának átszúrásával alkotja meg a technikát.
Nézzük meg közelebbről a ki természetét az Aikidoban ezen a módon. Amikor egy kör létrejön, úgy tűnik, mintha társunk magától elfordulna és elesne. A körkörös mozgás lehetővé teszi, hogy elkerüljük a szembenálló erővel való összeütközést, és elősegíti az összhang létrejöttét. Ahhoz, hogy egy igazi kört hozzunk létre, lennie kell egy szilárd központnak. A búgócsiga nagy sebességgel forog egy szilárd központ körül és alig látszik valamennyit is mozogni. Ha éppen csak megérintjük ezt a búgócsigát, azonnal elszáll a kirobbanó centrifugális erő következtében, és a rejtett energia szemmel láthatóvá válik. A búgócsiga által sugárzott energia tökéletes példája a ’mozgásban lévő nyugalomnak’. Az Alapító gyakran szumikirinek, „a test és az elme teljes tisztaságának” írta le a mozgásban lévő nyugalmat. Ez a fogalom az Aikido legbelsejében nyugszik. Amíg meg nem tanulsz pontosan és a középpontból támadni, addig nem tudod megtanulni, hogyan kell egy támadásra pontosan és a középpontból válaszolni. Amíg meg nem tanulsz válaszolni egy végrehajtott technikára, addig nem tudod tanulmányozni az energia dinamikáját és reakcióit. Amikor az Aikido edzések alatt támadsz, gyakorlási lehetőséget adsz a társadnak; esélyt, hogy reagáljon, és tökéletesítse technikáját. Cserébe az Aikido gyakorlásának legértékesebb tapasztalatait kapod. Tested minden idegszálán keresztül, első kézből szerzed a tudást társad mozgásának végeredményéből. Ugyanúgy fogod érezni a gyengeséget, mint az erőt. Ahogy több tapasztalatra teszel szert, a testedre és szellemedre gyakorolt közvetlen hatásból meg fogod érteni, hogy egy bizonyos mozgás miért volt hatástalan, és miért működött ugyanaz a mozdulat egy árnyalatnyi változástól. Ugyanúgy tanulsz társad sikereiből és hibáiból, mint sajátodéból. Tisztelned kell ezt.
Az Aikido edzések ukemijét úgy tervezték meg, hogy ne csak a test egyetlen részének kelljen egyedül felfognia az esés megrázkódtatását. Az erő egyformán oszlik el a válltól a csípő ellentétes oldaláig terjedő gurulás formájában. Ahelyett, hogy nyíltan és sebezhetően érnél földet, felállsz hanmi (háromszög-helyzet) állásban, védve. A körkörös mozgás nem veszi túlzottan igénybe a vesét és a májat. Bizonyos értelemben megmasszírozza a váll, a hát és a comb összes izmát, megtartja erősségüket és hajlékonyságukat. Számos esetben a természetes mozgás segít egyenessé tenni a gerincoszlopot. A forgó mozgás fokozza a vérkeringést, friss vért és energiát küld a test minden részébe, és gyorsan kimozdítja és megtisztítja a keringési rendszert a felhalmozott mérgektől. Az egyensúlyérzék és a stabilitás kiváló gyakorlása is. Rendszerint a legjobb ukék a legjobb Aikidokák.
Ahhoz, hogy jó uke (támadó) legyél, mindenekelőtt fejlesztened kell társad képessége iránti érzékenységedet. Ostobaság egy kezdőt teljes erődből támadni, mert ilyenkor te alakítod ki a társad válaszát, és a technika tanulása lehetetlen lesz. Szintén ostobaság úgy támadni, hogy a támadás erősebb legyen, mint a technika, amelyből ukemit hajtasz végre. A jó támadás nem szükségszerűen a tőled telhető leggyorsabb, legerősebb támadás. A jó támadás irányított, a központból jön és őszinte, számításba veszi saját és partnered helyzetét. Ez az érzékenység fejlesztésének kezdő lépése.
A nage az az ember, aki végrehajtja a technikát, aki dob. Ekkor a legnagyobb a felelősséged: az irányítás és a könyörület kettős felelőssége. Meg kell tanulnod érzékelni társad fájdalmát, megtalálni a könyörületet, és ehhez igazítani mozgásodat. Ez az a pont, ahol megtanulod a budo edzések jelentését: „óvni az ellenség karmáját”; épp azt az embert megvédeni, aki fenyegető nyomást gyakorol egészségedre. Az uke a bizalom hatalmas ajándékát adja, és az esélyt, hogy csiszold a technikádat, hogy kísérletezz és fejlődj.
Túl kell haladnod személyiségedet és agresszív energiáidat, és fel kell fedezned a harmóniához vezető pozitív utat. Minden támadás és védekezés lehetőség a szellemed mélyén lévő fordulatra. Ez az a kemény edzés, az a belső harc, amelyet a tapasztalatlan nem lát. Az Aikido gyakorlása nem társad, hanem saját magad kihívását jelenti. Társad a tükröd, a köszörűköved, amelyen fényesítheted és megtisztíthatod szellemed.
Az Aikido gyakorlásának vágyott eredménye nem a technika fizikai ereje, hanem a bölcsesség ereje. Viszont a biztos technika az első lépés, az alap, amire építeni lehet. A test mozgása és alakja feltárja a szellem mozgását és alakját, és egyidejűleg hat is rá. Nem tudlak elérni belül, és megragadni a szellemedet. Nem préselhetem ki az agressziót belőle, és nem változtathatom meg az alakját. Abban viszont tudok segíteni, hogy púpos és agresszívan megfeszített vállad tartását megváltoztasd. Nem tudom megnyitni a szívedet, és arra késztetni, hogy másokkal érintkezz. Meg tudom viszont mutatni, hogyan állj leeresztett vállakkal, egyenes gerinccel, nyitottan a mozgásukra. Segíteni tudok abban, hogy felfedezz egy sokkal erőteljesebb és irgalmasabb módot, amivel mások agressziójára reagálhatsz.
Az aikido nem vallás, hanem a szellem nevelése és csiszolása. Az aikidoban nincs egyéni kata, mert az Aiki a kapcsolatok harmóniája. A szőnyegen nem tudjuk elrejteni igazi énünket. Megmutatjuk gyöngéinket és erősségeinket is. Együtt izzadunk, együtt nézünk szembe a nyomással és segítünk egymásnak, és megtanulunk megbízni a másikban. Az Aikido edzésen nem győzöl. Ha győzni próbálsz: veszítesz. Ha az edzést versenynek tekinted, te is veszítesz és edzőpartnered is; mindenki veszít. A kihívás értelme nem a versengés értelme. A legnagyobb kihívás az, ha önmagadat hívod ki.
A busido kihívás és áldozat. Egy független értelem hatalma és ereje. A valamitől függő értelem gyenge, és nem képes feláldozni önző személyiségét és kapzsiságát. Ahhoz, hogy igazán független legyen, és megízlelje a szabadság kihívását, az elmének üresnek kell lennie. Végeredményben te, és egyedül csak te vagy felelős saját növekedésedért. Te alkotod meg saját valóságodat.
Ez O-Szenszei tanítása."
Forrás: Uesiba Kissómaru - Uesiba Moriteru: Aikikai Aikido I.
Szaotome Micugi: Aikido és a természet harmóniája
