Ki a yudansha?

Yudansha-nak hívják az alapokat elsajátított tanítványt, aki megszerezte az 1. dan fokozatot (shodan). A „yu” birtoklást jelent, a „dan” rangot, így szó szerinti fordításban a „yudansha” = rangot birtokló személy.

A hakama története

A hakama egy eredetileg a kimonó fölött hordott tradicionális japán viselet, amelyet a magasabb társadalmi osztályba tartozó férfiak hordtak.

A Kamakura korszak (1185-1332) kezdetére a harcosok osztályához tartozó lovas férfiak rendszeresen viselték.

Onnan kezdve a hakama különböző szabásokban, stílusokban és színekben elterjedt a társadalom magasabb osztályaiban.

Azt a hakamát, amelyet a mai harcművészek is viselnek – aminek külön szárai vannak – joba hakamának hívták, amit nagyjából így fordíthatnánk: „lovas dolog, amiben lépni lehet”. Létezik egy másfajta hakama is, ami leginkább egyfajta szoknyára hasonlít (nincsenek külön szárai). Ennek rövidebb, és egészen hosszú változata különíthető el. Ez utóbbit a Shogun, illetve az Uralkodó látogatásakor viselték, hossza 12-15 lábnyi volt, melynek nagyja a szamuráj lábai mögött helyezkedett el összehajtogatva. Ez szükséges volt a shikko-hoz (térdenjárás, itt a tiszteletadás jele is egyben) a Shogun/Uralkodó felé, és egyben nagyon valószínűtlenné tette, hogy rejtett fegyvert hordozzanak maguknál, illetve gyors támadást indíthassanak.

A hajtások száma az egyes hakama-típusokban meglehetősen különbözött.
A következő időszakban a hakama-viselet lassan elterjedt a katonaság alsóbb társadalmi osztályaiban is, így a gyalogos katonák lábszáron megkötött momohikit viseltek, de megtalálható volt a hakama a népesség körében is, ideértve a tudósokat, és a kereskedőket is. A földeken dolgozók keskenyebb szárú hakamát – nobakamát (mezei hakama) – viseltek.

Ahogy Japán egyre inkább nyugatiasodott, a hakama viselése kissé háttérbe szorult, csak ünnepélyes alkalmakkor hordták (pl. esküvő, diploma osztó ünnepség, stb.), a shinto papoknál és a harcművészetek gyakorlóinál maradt meg mindennapos viseletként.

Hakama, mint a rang jele

A legtöbb budo ágban a hakama általános viselet volt a gyakorlók számára az első naptól kezdve; ezekben a harcművészetekben a mai napig ez a szokás. A korai időszakban a hakama viselése kötelező volt minden Daito-ryu és Aikido gyakorló számára is.
O-Sensei hangsúlyosnak és természetesnek tartotta, hogy mindenki viseljen hakamát, hiszen számára még nem volt oly távoli a kor, amikor a hakama általános formális viseletnek számított.

A II. Világháborút követő időszakban több iskola úgy döntött, hogy felmenti a szegényebb tanítványokat a hakama viselése alól kezdeti gyakorlóéveik során. Az idő múltával ez a szívesség szokássá, később szabállyá vált; a hakamaviselés a „shodan előtt nem kötelező”-ből „csak shodan és afölött lehetséges”-sé vált. Csak érdekességképpen: pl. a Yoshinkan Aikido művelői között csak negyedik dan fölött engedélyezett a hakama viselete, míg néhány ju-jutsu ágban – így a judoban is – csak katák és fegyveres gyakorlatok során hordják.

Manapság sok iskolában csak a fekete öves aikidokák visel(het)nek hakamát, máshol bárki. Néhány helyen a nőknek a tanulás kezdetétől szabad, illetve ajánlott a hakama viselése. Ez az irántuk érzett tiszteletből fakad, hiszen ne feledjük, hogy a keikogi csupán alsónemű.

Ahogy teltek az évek, érthető, hogyan vált szépen csendben a hakama a rang kifejezőjévé.
A danfokozatok rendszere viszonylag fiatal, Kano Jigoro (1860-1938) vezette be, 1883-ban. Később a többi harcművészeti ág is átvette, köztük a Daito-ryu, az Aikido és az Iaido is. Ebből arra következtethetünk, hogy a hakama fokozathoz kapcsolása is akkortájt történt. Ez a folyamat az Aikidoban jól dokumentált.
Történelmileg a hakama csakugyan a magasabb szamuráj osztályba tartozást jelezte, tehát akár úgy is vehetjük, hogy a hakamát viselő és nem viselő gyakorlók közötti különbségtétel csak visszatérés az eredeti helyzethez. 

Mélyebb értelmezés szerint a shodan szint elérése messze nem az út vége, hanem inkább a kezdete – főleg, ha szó szerinti fordítását is megnézzük: kezdő fokozat. Ha a tanítvány sikerrel megszerezte a shodant, azzal megnyílik előtte az út az Aikido igazi tanulmányozásához.
A hakama viselése az idők során azt a jelentést vette fel, hogy valaki végleg beilleszkedett egy iskolába és elindult az aiki útján.
A hakama így inkább felelősséget és egy csoporthoz való tartozást jelent már, mint megkülönböztetést.

Hakama szabások és színek

Kétségbevonhatatlanul praktikus okokból a harcművészetekben használt hakama az umanori, a lovagló hakama volt, külön szárakkal, bár néhány hagyományos iskolában viselték a nobakamát is, valószínűleg a keskenyebb szárral járó előnyökért. Egy kivétel mégis volt – néhány kyudo iskolában a nők osztatlan szárú andon bakamát, lámpás-hakamát viseltek.

A hakama színének jelentésére vonatkozóan kevés információ áll rendelkezésünkre. A hakama általános értelemben kapocsként szolgál a harcművészetet gyakorló – legyen japán vagy külföldi – és a hagyományos japán kultúra között. A hakamához kapcsolódó rituáléknak különleges jelentőségük van. A szalagok megkötése a gyakorlás előtt kapuként szolgál a gyakorlónak; lehetővé teszi, hogy teljes figyelmét a harcművészetre fordítsa. Az edzések után a bonyolult hajtogatási folyamat, hogy a hakama megőrizze formáját, majdhogynem meditatív időszak, mielőtt a gyakorló visszatérne a földi létbe.

Csak közvetetten kapcsolódik a hakama bonyolult szabásához és színéhez, de az, ahogy valaki bánik vele, sokat elárul viselőjéről. Az önmagát tiszteletben tartó budoka figyel megjelenésére, ezzel jó képet mutat magáról, oktatójáról és dojójáról.

A hakama a nemességtől ered, méltóságot és felelősséget hordoz. Felvételekor látszik, hogy viselője egészen másképp mozog vagy áll – ezt nevezik hakama sabakinak. Az anyag esése támogatja a mozgás áramlását – érdekes a párhuzam a ki áramlása és e ruhadarab mozgás közbeni viselkedése között. Néhány oktató, ha gyakorlás közben rendetlen hakamát látott, megrótta a gyakorlót, mondván: ha hakamád kikötődött, az azt jelenti, hogy mozgásod nem volt megfelelő.

A hakama élei

Jó néhány harcművészet gyakorlói egyetértenek abban, hogy a hakama minden éle egy-egy erkölcsi értéket jelez, amelyek egyenként és együtt is a harcos etikai kódexéből származnak.
Ezek az értékek minden valószínűség szerint a kínai eredetű konfucianizmus melléktermékeként hatották át a japán harcos társadalmat. A társadalom alapjait képező öt alapvető erény (Wu-Chang, az öt állandó):

• Jen: empátia
• I: korrektség
• Li: a szokások és szertartások betartása
• Chih: belátás, bölcsesség
• Hsin: kölcsönös bizalom

 Később a híres japán harcos, Musashi Miyamoto (1584-1645) magáévá tette ezeket az értékeket, és írt róluk az Öt gyűrű könyvében; a következőképp sorolta fel őket:

• Jin: jóindulat
• Gi: igazság és igazságosság
• Rei: udvariasság
• Chi: bölcsesség
• Shin: hűség

 Attól kezdve ezeket az értékeket a harcosok osztálya széleskörűem átvette és alkalmazta a Tokugawa korszakban (1600-1868), egészen a Meiji restaurációig. Ez a gondolkodásmód azonban a harcosok osztályának eltűntével lassan maga is mellőzötté vált. A növekvő nyugati befolyás, és annak kultúrára gyakorolt hatása megfigyelhető a Meiji korszakban; ennek említésre méltó megörökítője Nitobe Inazō könyve, a Bushido, Japán szelleme. Tulajdonképpen ez az eredetileg angol nyelven írt könyv mutatta be először Musashi alapelveit a nyugati közönségnek. Azóta ezeket az értékeket a harcművészeti iskolák (újra) felfedezték maguknak, különösen a modern harcművészetekben.
A konfuciánus értékek és a hakama hajtásai
Bár a konfuciánus értékek a harcosok osztálya általi adaptációja jól dokumentált, nem azonosítható az az időpont, amikortól a hakama hajtásainak jelentőséget tulajdonítottak; néhány kutató a Meiji korszakra teszi ennek megjelenését. Emlékezve arra, hogy maga a hakama részben a nemességtől, részben a sintótól ered, a konfuciánus (buddhista) értékek és a shinto eredetű ruhadarab találkozása érdekes illusztrációja annak a szinkretizmusnak, ami Japán két fő gondolati rendszerét jellemzi.
A kapcsolat eredetétől eltekintve, több jelentős kortárs mester foglalkozott a témakörrel, többek között Saotome Mitsugi, aki Az Aikido alapelvei című könyvben a következőképp sorolja fel:

• Jin: jóindulat,
• Gi: becsület vagy igazság,
• Rei: udvariasság és etikett,
• Chi: bölcsesség, intelligencia,
• Shin: őszinteség,
• Chu: hűség,
• Koh: áhítat.

Ez az értelmezés egyik változata. Mivel nehéz történeti bizonyítékot találni, és a hakama hajtásainak tulajdonított értékek száma magas, óvatosan kell magunkévá tennünk bármely változatot. Csakugyan, számos alternatív felsorolás létezik, különböző hajtásszámokra vonatkoztatva, így a Kendora vonatkoztatva Masataka Inoue írta Ken No Koe (A kard hangja) című könyvében:

• Chu: hűség,
• Ko: igazság,
• Jin: emberség, könyörület,
• Gi: becsület,
• Rei: tisztelet.

A Daito-ryuban a Takumakai kézikönyv írja le a hakama élei által jelképezett értékeket.

• Jin: nagylelkűség,
• Gi: becsület, igazság,
• Rei: etikett, udvariasság,
• Chi: bölcseeség, megértés,
• Shin: bizalom, becsület.

 Hakama: hűség elődeinkhez
Korábban láttuk, hogy a hakama eredete a Heian korszakig nyúlik vissza, ami egybeesik Shinra Saburo Minamoto no Yoshimitsu (1045-1127) úttörő munkájával, amelynek eredménye az aiki koncepciójának felfedezése, és használatának nemzedékről nemzedékre való továbbadása. A Daito-ryu Aiki-jujutsuban a hakama ezért ennek a leszármazásnak és az elődök által továbbadott tudásnak a tiszteletét is kifejezi.
Az Aikido alapítója, Ueshba Morihei maga is kimerítően tanulmányozta a Daito-ryut, Menkyo Kaiden elismerést is szerzett Sokaku Takedától. Így tehát a hakama az Aikidoban a yudanshák viseleteként szintén az elődök tanításának, és a szokásoknak a tiszteletét jelképezi.
Ne felejtsük el, hogy napjaink Japánjában a hakama viselete egyre ritkábbá válik, így az a harcművész – köztük aikidokák – akik ezt az utat választották, vállalták a hagyományok tiszteletét és változtatás nélküli továbbadását is.

A cikk forrása a Zumm Aikido Egyesület cikke, valamint a budopest.hu írása a hakamáról.